Aggódós típus vagyok.

Aggódok a pénz miatt,
aggódok azért, hogy mások mit gondolnak rólam,
hogy helyénvaló volt-e az a mondat abban a társaságban, hogy nem vagyok-e túl szókimondó,
elég udvarias vagyok-e, vagy, hogy lesz-e szakállam valaha.

Huszonhét éves voltam, amikor először repülőre ültem.
Előtte a legmagasabb hely, aminek a korlátján kihajoltam az irodaház harmadik emelete volt, ahol dolgozom. Szédülés fogott el és onnan tudtam, hogy tériszonyos vagyok.

A repülőre ülve is erre az érzésre számítottam, ám végül ez elmaradt.
Helyette teljes nyugalommal bámultam kifelé az ablakon, néztem azokat a pici pontokat,
amik házak, vagy egész lakótelepek voltak és arra gondoltam,
hogy abban a sok pici pontban mennyi ember aggódása és problémája gyűlik össze.

Ugye, hogy milyen jelentéktelennek tűnik innen minden?

Szerintem minden embernek szüksége lenne egy rövid repülésre évente kétszer terápiás célból.

Számítottam halálfélelemre is, aztán abban a magasságban,
melyet józan ésszel fel sem fogok, ez egyáltalán nem tört elő.
Végtére is, ha innen lezuhanunk, úgysincs sok választásom.
És ez a gondolat egyszerűen megnyugtatott, hogy itt én úgysem tehetek semmit.

Nem úgy, az egészségemért.

Harminc éves lettem és addigra már rengeteget tettem azért,
hogy előbb-utóbb a testem valamilyen módon számonkérjen;

• Az a rengeteg kész -és gyorsétel,
• a rendszertelen alvás, az állandó pörgés,
• hétvégi bulizás és folyamatos dohányzás.

Bár ebben az esetben is igaz, hogy teljesen egészséges életmódot élő embereknél
is megtörténhet bármikor a baj.

Nálunk a családban már volt Crohn-beteg, később pedig vastagbél rák is.
Ezért biztosan állíthatom, hogy a genetika is rátett egy lapáttal.
Ennek ellenére a megelőzésről, a szűrővizsgálatok fontosságáról nem esett otthon szó.

Első tanulságom tehát:
ha egyszer gyerekem lesz, feltétlen beszélgetni fogok vele ezeknek a jelentőségéről.

Szóval harminc lettem és reggelente elképedve álltam a tükör előtt, hogy milyen kerek hasam lett.
Éreztem, hogy puffadok, de ez már állandósult pár hete és amúgy is közben 70 kiló lettem.
Sosem voltam annyi.
65 kiló környékén mozgott a testsúlyom évekig,
így kénytelen voltam belátni, hogy egész egyszerűen meghíztam.

Elkezdtem futni és edzeni a következő hetekben mígnem egy „nagymosdózás” után a wc-papír véres nem lett.

Aranyerem van, ez időnként előfordul.
Azonban most nem csak a papír vöröslött, de a víz is a csésze alján.