Rám szólt Papó, hogy jobban bújjak el: Ez mégiscsak egy tank fiam!

Amennyire tudok lapulok a homokban és úgy lesem ahogy ő közelebb lép hozzá.
-A sajátos tulajdonsága - mondta Papó - hogy más szögben lő, mint a régebbi típusok.
Tele volt a cipőm homokkal úgy kúsztam egyre közelebb hozzá, egyre nehezebben.
-Amit érdemes még tudni erről a fajtáról (…) – és csak mondta egyre messzebbről és egyre visszhangosabban.

Felébredtem.

Nyitott szemekkel ültem a wc kagylón.
Négy, vagy öt napja nem aludtam.
Nagyapám 13 éve meghalt én pedig sosem voltam háborúban.

Időnként egy tv műsorból, vagy egy interneten látott videóból is meglátogatott valami celeb aki nyugtatott,
hogy minden rendben lesz. Valószínűleg hallucinálok.

Ekkorra már jóformán ki sem tudtam jönni a mosdóból.
Napközben kamillás ülőfürdőt készített nekem Anna és mindenféle internetről puskázott gyógyteákat
és ételeket próbált lenyomni a torkomon.
A háziorvosom egy héttel korábban erős antibiotikumot írt fel és én hittem benne,
hogy ezeknek az összességétől a következő holnap már biztosan jobban leszek.

Nem lettem.

Kocsiba ültünk és örökké tartónak tűnő negyven percet utaztunk az orvosi rendelő felé.

Szerencsére a közelben lakik anyu, nekem pedig sürgősen wc-re kellett jutnom,
így előbb inkább hozzá mentünk és onnan már nem is jutottam el a rendelőbe.
Beadtam a derekam és Anna napok óta tartó unszolása célba ért:

Hívtunk egy mentőt.